[2007.09.06. 17:50]

Míg néhány évvel ezelőtt a közüzemi szolgáltatók még bátran hozták a nyilvánosságra, hogy mennyi a tartós kintlévőségük, mostanában egyre inkább titkolják. Egyrészt azért, mert ez indulatokat vált ki a rendesen fizetőkből, akik a nem fizetők miatt kénytelenek elfogadni a magasabb szolgáltatási árakat.

Másrész, mert ha túlságosan magas ez a szám, akkor őket éri a laza fegyelem és a nem elég szigorú gazdálkodás vádja. Végül pedig azért, mert egyre több jel mutat arra: a nyilvánosság elől elzárt végrehajtások sikeresebbek és probléma mentesebbek, mint azok, amelyeket nagy figyelem kísér.

Amikor az ügyfél arra hivatkozik, hogy nem kapta meg a számlát, illetve többször ígérte már a tartozása kiegyenlítését, mégsem tette meg, akkor a legtöbb közüzemi szolgáltató átadja az ügyet egy behajtással foglalkozó szakcégnek. Ahol először lényegében ugyanazt csinálják, mint amit a kényszerhitelező is valószínűleg megtett: figyelmeztető levelet küldenek az adósnak.

Ám míg a hitelezőtől érkező levélre tíz adósból csak kettő fizet, a közvetítő bevonásának hatására már négy. Tehát: figyelmeztető levél, személyes rábeszélés, nyilvános adóslistákra való felkerülés, és ha egyik sem vezet eredményre, jön a végrehajtó.

A hatályos törvények szerint az adós családjában élő gyerekek taneszközei és játékai nem foglalhatók le, és az európai uniós normák szerint november elsejétől március elsejéig kilakoltatni sem lehet senkit.

Az ezen kívüli hónapokban azonban igen! A végrehajtót azonban nem csak azért jobb elkerülni, mert önmagában az eljárás kellemetlen. Hanem azért is, mert ha mondjuk egy harmincezer forintos tartozás miatt egy százezer forintos műszaki cikket foglal le, az értékesítése után az elvileg visszajáró hetvenezer forint helyett jó ha egyetlen forintot is visszakapunk.

A közhittel ellentétben nem mindent értékesítenek árverésen. A végrehajtást kérő ugyanis konkrét ingóságokat is megjelölhet. Ami pedig mégis árverésre kerül, ott a másutt szokásos licitálás helyett általában nem felfelé kúsznak az árak a kikiáltási árhoz képest, hanem lefelé.

Ugyanis az a harminc-negyven ember, aki a hazai – elsősorban ingatlan – árveréseket uralja, többnyire az árverésnél pár nappal korábban egymás között megállapodik a győztes személyében. A néha megjelenő egy-két gyanútlan érdeklődő pedig kénytelen rájönni: neki itt nem terem babér.

Nagyon kevesen hiszik, hogy a végrehajtóval érdemes vitatkozni, keménykedni, és ezért ez nem is jellemző. Évente ha egyszer-egyszer fordul elő ilyesmi. Az viszont sajnos többször, hogy az adós rosszul lesz, vagy saját magában próbál meg kárt tenni. S bár elvileg egyik sem akadálya az eljárás folytatásának, némi haladékot azért az esetek többségébe nyernek vele.

A végrehajtótól való tartós szabadulást azonban csak az adósság visszafizetése hozza meg.
Végül is mely módszer, hány százalékban vezet eredményre az adósság behajtásában? A figyelmeztető levél az esetek egyötödében. A személyes rábeszélés már 40-ban. A nyilvános adóslistákra való felkerülés esetén 12-15 százalékban. Míg a végrehajtó bevonása után már 70-75-ban - derül ki egy tavalyi felmérésből.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek