[2007.08.13. 12:45]

Alapítsunk off-shore céget!

Hiszen – mondják pökhendien – fillérekért megalapíthatod, amivel fix, néhány kabátgombnyi éves adóterhet vettél, és annyit számlázhatsz, amennyit csak bírsz. Tehát, ha mondjuk valaki úgy dolgozik, hogy hó végén számla ellenében kapja a fizetését, bolond lenne, ha nem alapítana egy ilyen céget – gondolhatnánk elsőre. Ám a valóság sajnos ennél sokkal szürkébb és kiábrándítóbb.

Mi az off-shore?

Szó szerint: „part menti”, vagyis olyan - jellemzően szigetországokban létrehozott - vállalkozást takar, ami külföldön folytat üzleti tevékenységet és a bejelentett, befogadó országban adózik. Jellemző off-shore vidékek a Brit Virgin szigetek, Seychelle szigetek, Kajmán szigetek és Bermuda, ahol teljes adómentességet élveznek a magánszemélyek és a vállalkozások, egyedül az alaptőke méretétől függő éves illeték a költség.

Ezek a rendkívül alacsony költségű offshore-paradicsomok azonban roppant kockázatosak is. Mert az ilyen országokba bejegyzett cégek bizonytalanok, hiszen köztudott, hogy a kis szigetek pénzügyi, gazdasági rendszerei nem kifejezetten a fejlettségükről nevezetesek. Számtalan hazai vállalkozó veszítette el ezeken a szigeteken a vagyonát, a hitét és a reményeit.

Sőt, Magyarország – még EU-tagság előtt – tényleges offshore-paradicsom volt. A hazai bejegyzésű off-shore cégek mindössze 3 (!) százalékos nyereségadót fizettek, szemben a hazai társaságok 18 százalékával. (2002-ben az APEH adatai szerint 19 milliárd forint folyt be a Magyarországon bejegyzett off-shore cégektől.) Ám ennek a panamának 2004-ben vége szakadt…

Hova menjünk?

Egy fokkal költségesebbek azok az országok, amelyek nem alapból kínálnak polgáraiknak és vállalkozásaiknak adómentességet, csak az off-shore cégeket kívánják ezzel becsalogatni. Ezek (például Panama, Costa Rica, Libéria) rendelkeznek valódi, működő hazai cégekkel is, ám mindenkinek felajánlják, hogy csak a helyben keletkező jövedelmük után adózzanak. Kifejezetten népszerű Panama, ahol fejlett a pénzügyi rendszer, teljes a devizaszabadság, a hivatalos fizetőeszköz pedig a dollár.

Ám a legnépszerűbb off-shore-célpontok a magyarok számára mégsem az egzotikus országok, hanem a legfejlettebb gazdasági térségekhez (Európai Unió, Svájc és Egyesült Államok) köthető adóparadicsomok. Cipruson kívül a Man-sziget, illetve az amerikai Delaware állam. A magát megnevezni nem kívánó adótanácsadó szerint - aki havonta legalább 3 ilyen céget hoz tető alá – az ilyen forma csak komoly, minimum 150-200 millió forintos tőkemozgást bonyolító vállalkozás vonatkozásában releváns. Mert az alapítás minimális összege 1800-2200 amerikai dollár, amire évente további 200-300 dolláros fix adó terhelődik.

A működtetéshez pedig szükséges még egy helybéli megbízott is, akinek további havi díjat kell fizetni. Az említett informátorunknak van olyan hazai ügyfele, akinek 43 off-shore cége van, de ezek mindegyike milliárdos forgalmat generál.

Kispénzűeknek is megéri...

Természetesen a kispénzűeknek is megéri off-shore cég alapítása, ha a leendő tulajdonosa jó gazdasági kapcsolatokkal rendelkezik Magyarországon. Jellemző eljárás, hogy ha egy tőkeerős cég pályázat útján több millió forintot kap a magyar államtól vagy Brüsszeltől egy tanulmány megírására, akkor a vállalat pár százezer forintért házon belül íratja meg ezt a dokumentumot, amiért „papíron” több millió forintot fizet ki a „munkát elvállaló off-shore cégnek”.

A külföldön bejegyzett cég természetesen érdemi munkát nem végez, csak elkéri az adózást kerülni kívánó megbízótól az őt illető 1-2 százalékos hasznot. Fontos, hogy a szerződés mögött kézzel fogható, valós produktumnak kell állnia, hiszen az APEH bármikor számon kérheti a szerződő feleket az „adás-vételük” tárgyáról.

Információink szerint inkább tőzsdei, pénzpiaci és számlamaffiázó úriemberek alapítanak off-shore cégeket. A hazai ingatlanpiac szereplői közül – a szakértők tudomása szerint – egyetlen nagyobb cég sem bonyolítja így ügyleteit. Noha az ilyen társaságra ruházott ingatlan és föld tulajdonjog sok adóelőnnyel kecsegtetnének, többek között a tőkenyereség adó és a vagyonátruházási illeték legális elkerülésével, mégsem használja ki ezt senki.

Talán azért – mondják a hozzáértők – mert milliárdos értékű kültéri ingatlant, földet, ipari létesítményeket 2011-ig nem vásárolhatnak az országban. Vagy esetleg azért, mert a köznyelvben az off-shore szó a „csalás”, a „simli”, a „stikli” szinonimájává vált?!

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek