[2010.02.04. 12:09]

„Egy adószakértő és egy okleveles adószakértő között körülbelül akkora a különbség, mint egy szobafestő és egy festőművész között. Egy adószakértőnek (jogász, közgazdász) legalább három évet kell tanulnia, hogy okleveles adószakértő végzettséget szerezzen.

Én, mint az egyik legmagasabb adóügyi végzettséggel rendelkező okleveles adószakértő megtiszteltetésnek veszem, hogy az Alkotmánybíróság a luxusadó törvény megsemmisítéséről szóló Alkotmánybírósági határozat általam készített értelmezését, közzétette a 168. számú hírlevelében.
Azt is megtiszteltetésnek tekintem, hogy az Alkotmánybíróság az ingatlanadó megsemmisítésére irányuló beadványom indoklását beépítette saját indoklásába.

Egy bírósági perben is a felperest terheli a bizonyítási kötelezettség. Nem az alkotmánybíróknak kell adóügyi végzettséggel rendelkezniük, hanem a beadványokat kell adószakmai szempontból szakszerűen elkészíteni. Amikor adóügyi végzettség nélküli jogászok, közgazdászok fanyalognak az Alkotmánybírósági döntésen, akkor kétségbe vonják egy okleveles adószakértő szakértelmét, a beadványának tekintetében.

Ha valaki az adózási szakma véleményére kíváncsi, akkor adótanácsadót, vagy okleveles adószakértőt kérjen fel a valós tájékoztatásra. Adóhatósági berkekben az a mondás járja, hogy a hatalom pótolja a TUDÁST. Én viszont pont azt vallom, hogy a TUDÁS, az a HATALOM! Az adójogszabályok értelmezése speciális felkészültséget, adószakmai tudást igényel. Nem elég csak annyit felmutatni, hogy volt pénzügyminiszter vagy volt APEH elnökhelyettes.

Ingatlanadóra szükség lehet, de nem adóügyi végzettség nélküli adószakértők által kidolgozottra, hanem adótanácsadók, és okleveles adószakértők által szakmailag kontrollált ingatlanadóra” - fogalmazott Angyal József.

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek