|
 
[2007.07.15. 21:48]
Újra hódítanak a kert illúzióját visszaadó sárga és piros színű tapéták. Míg Charlotte Perkins Gilman annak idején kimondottan depressziós lett a "bolondok színétől", addig Jorge Luis Borges csak sárga színű szobában volt hajlandó dolgozni. Velük szemben Jászai Mari csak a kis vörös foltos „papírhoz” ragaszkodott. Jane Austen pedig egyszerűen bájosnak nevezte, ahogy a hétvégi házakban az apró fejű fehér virágok egymásba borulnak az akkoriban kicsit sem olcsó tapétákon. Az álmodás örömteli kényszere azonban mégis azt eredményezte, hogy ezt a cikket fehér, nyomott mintás tapétákba burkolt falak között írom. Lehúzott redőnynél.
Matyó-retró
A tapéta sikere töretlen, mióta a kínaiak i.e. 200 körül rizspapírral burkolták házaik belső falait szigetelésképpen; azok alkalmazása a későbbiekben már kultúra-, korszak- és funkciófüggő lett. XI. Lajos korában ugyanolyan népszerű, mint később, pl. a viktoriánus korban. A tapéta egészen addig luxusnak számított, amíg Charles Harold Potter fel nem találta a színesen nyomtató gépet, hisz addig kézzel festették a papírlapokat, valamint többek között faliszőnyeggel oldották meg a díszítést és a szigetelést is. A 20. századi globális változások stílusok kavalkádját indították el, ahol az izmusok és emóciók tombolása különösen a második világháború után indult virágzásnak. Egyre többen lettünk, a tér pedig szűkült, ezért új optikai megoldásokat kellett keresni. Azontúl, hogy hatalmas felhalmozódás vette kezdetét, a minimál és a tiszta, puritán közeg utáni igény is megjelent. A tapétakészítés művészeti szerepe nem kétséges, amelyet az op art ugyanúgy magáévá tett, mint az absztrakt művészet. A tapéta egyik nagy előnye, hogy térbontó funkciója van. A teret pl. növeli, csökkenti, mélyíti, és általa optikai csalódást okoz. Hatalmas választékból szemezgethetünk, és lakásunkban ugyanúgy múltidézést tehetünk a rozettás bordűrrel, mint a '30-as évekbeli Chicagót felelevenítő kék csíkos selyemtapétával. Noha korunk élménytársadalma a létező összes módon igyekszik díszíteni környezetét, a harmonizálás még mindig nem teljesen tudatosult művelet hazánkban. A beltéri falak festése és tapétázása manapság hirtelen fellángolásból fakadó döntés, soha nincs előre megtervezve.
Csiga franciásan. Ezt miért nem eszik meg?
Érdemes tudatosítani magunkban, hogy a lakás színeinek és fényeinek kiválasztásával életmódot is választunk, hangulatunkra tehát azok napi szinten befolyással lesznek. (Ezzel is bebizonyosodik, hogy az ember az érzékszerveinek a rabja.) A fal egyszerre tölt be határoló és védő funkciót. Mi pedig imádjuk díszíteni. Fontos tudnunk, hogy bárki tud tapétázni, így felesleges súlyos pénzeket kifizetni olyan műveletekért, amelyet mi maguk is el tudunk végezni alapos tájékozódás után. A tapéta népszerűsége abban rejlik, hogy olyan formai világot képest falainkra varázsolni, amely csupán minimális művészi jártasságot igényel tőlünk. Kipróbálja? Lentebb a segítség! Festés kontra tapétázás A festés előnyei és hátrányai
Olcsó,gyors és bőséges színvilág áll a rendelkezésünkre. A tisztán enyves festékek kora véget ért, ezért inkább válasszunk latex, alkidgyanta vagy diszperziós festéket. Ma már nem divatos az egyszínű falfelületek kialakítása sem: számos henger, rongy és szivacs áll rendelkezésünkre, a loccsintásról nem is beszélve. Ellenben körülményesebb a felvitele, nehezebben tisztítható, ezért gyakrabban kell ismételni a műveletet. (Már csak a szagok miatt is) Figyelem! Az enyves festés nem alkalmazható páradús helyiségekben!
A fal díszítése adja meg a keretet a lakás tündökléséhez. Ez a díszítés többek között függ pénztárcától, tértől, a lakás vagy ház korától, a meglévő és leendő bútorok színétől, mintázatától, no és persze ízléstől. Íme a pro és kontra: Lehetséges buktatók Ismerős helyzet, hogy lakásfelújításkor minden ismerősünknek van legalább egy „jó tanácsa”. Amennyiben saját kezűleg kiviteleznénk a tapétázást, felhívom a figyelmet néhány buktatóra. Vásárlás előtt Minden olyan felületet mérjünk le, amelyre tapéta kerülne. Hasznos ilyenkor az ablakot és az ajtót is falfelületnek venni, mert ez az esetleges vágás vagy tévesztés esetén segítségünkre lehet. Az anyagból vásároljunk kb. 15%-kal többet a kiszámított értéknél, bármilyen hiba esetén jól jöhet pótlásként. Érdemes ellenőrizni a tekercsek gyártási tételszámát. A tapétázás végéig őrizzük meg a tapéta címkéjét. Minden, amit a tapétázásról tudni kell Szín és minta Mielőtt elmegyünk tapétát választani, gondoljuk át, az adott szobában milyen mintázatú, színvilágú és formájú bútorok, valamint textilek lesznek vagy vannak. (Ha módunkban áll, készítsünk fényképet, és úgy menjünk vásárolni.) Az alábbi kérdésekre keressük a választ: Milyennek képzelem a szobát? (Személyesítsük meg a szobát és jellemezzük a benyomásainkat színekkel!) Mit szeretnék közvetíteni a szoba hangulatával? Ha tanácstalanok vagyunk, mérlegeljünk: inkább hideg vagy meleg? Telített vagy puritán? Mi a rendeltetése a szobának? Milyen színű tapéta illeszkedne a lakás színmiliőjébe? Vizsgáljuk meg tehát mikro- és makroszinten is. Mikro: szoba, vagy egy fal. Makro: az egész lakás. Más a bravúr, és más, ha pl. Andy Warhol poszterekkel díszítem az irodám egészét. Vegyük figyelembe, hogy attól még, hogy valami tetszik, nem biztos, hogy illik is hozzánk. Ennek ellenére mégis merészségre bíztatom az olvasót: igazán ízléses, és megfelelő színekkel térnövelő hatású, ha az egyik fal festve van, a másik pedig tapétázva. Ne feledjük: a lakás minket reprezentál, a mi „tükrünk”! Árkategóriák
Olcsó: Fűrészporos tapéták.
Középárú: Papír- és műanyag bevonatú tapéták. Drágább: Üveg-, bőr-, selyem-, hab-, parafa-, valamint a textiltapéták. A választék bőséges, de minden tapétához a gyártó ajánl megfelelő ragasztót. Kérjük bátran az eladó segítségét. (A ragasztót mindig csomómentesre kell keverni!) A segédeszközök A tapéta kiszabásához használjunk mérőszalagot, vonalzót és tapétaollót. A felvitelhez kenőecsetet és ragasztós vödröt, kefét és simítóhengert, valamint görgetőt és létrát a falfelületek széleinél. A ragasztó nyomainak letakarításához használjunk langyos vízet és egy puhább rongyot. A lyukak kitöméséhez kaparókést (lehetőleg sima élűt). A lekaparáshoz viszont már recés élű kést használjunk!
Messze még a vége
Az alábbiakra ügyeljünk: A szakadás elkerülése végett a tapétát mindig lapos szögben vágjuk. Selyem- és habtapéta esetében mindig ún. makulatúra papírral vonjuk be a falfelületet. A tapéta mindig tiszta, sima felületre kerüljön fel. Vigyázzunk, hogy a tapéta színoldalára ne kerüljön ragasztó! A tapétázást mindig a mennyezettől és az ablaktól indulva kezdjük. Az előző tapéta leszaggatása csak még több glettelést igényelne. Óvatosan! Az ablak- és ajtókereteknél célszerű az adott felületet is bekenni. A széleken esetlegesen kibuggyanó ragasztót ne dörzsöljük, mert így sérül a tapéta. Puha ronggyal távolítsuk el. Mintás tapéta esetében fokozottan ügyeljünk az illesztésre. A tapéta zsugorodásra hajlamos huzat és magas hő esetén! A tapétázás előnyei és hátrányai
Jobban elrejti a felületi hibákat. Bizonyos fokú hőszigetelést ad a falnak. Könnyebben tisztítható,
„otthonos” érzést kölcsönöz a térnek és viszonylag nagyobb térhatás érhető el vele. Ellenben drágább és nehezebb kivitelezni. Frissen épült házak esetében nem javallott az alkalmazása. Ilyenkor inkább mésszel fessük le a falat, mert akkor jobban tud szellőzni a lakás is. Páradús helyiségekben szintén nem javallott a felvitele. Ha véletlenül elrontottuk, akkor sincsen baj, amit az alábbi sztori is jól példáz. Frank Zappának egyszer egy riporter azt mondta, hogy „innen nézve a hosszú hajával ön akár nő is lehetne.” A zenész erre azt felelte: „innen nézve viszont ön akár egy ebédlőasztalnak is elmenne.” Szóval minden csak viszonyítás kérdése... Virág Nikolett
Kapcsolódó cikkek:
|
h i r d e t é s
|
|
|
|
|
|
|
| 2009. január 6., keddMa Boldizsár napja van. |
