[2007.04.23. 14:58]

Amikor egy külföldi ingatlant vásárol Magyarországon, akkor devizát hoz be, amivel javítja az ország fizetési mérlegét, valamint keresletet támaszt a forint iránt. Nem szokás ezt külkereskedelemnek tekinteni, de pénzügyi szempontból ugyanaz történik, mintha az eladó exportálna. A külföldiek ingatlanvásárlásának éves összértékét nehéz megbecsülni, 2006-ban csak lakásokra mintegy 100-150 milliárd forintot költöttek, ami több, mint amennyi az ország kukororicaexportjának értéke volt.

A külföldiek ingatlanvásárlásait általában a közvetlen tőkebefektetésekhez soroljuk, ami az irodaházak esetében nem is meglepő. A lakások „exportjának” a gazdaság egészére gyakorolt hatása azonban összetettebb. A lakás ugyanis nem termel, nem teremt új munkahelyeket, és nem fizet adót. A lakást ezenkívül könnyű eladni, vagyis könnyű újra kivinni a tőkét az országból és befektetni máshol, ekkor viszont az importhoz hasonló hatások jelentkeznek: romlik a fizetési mérleg, esik a forint árfolyama.

Másrészt az eladott lakás ára olyan pénz, amit jellemzően „felélünk”: másik lakást veszünk belőle, vagy autót vagy plazmatévét. Előbb vagy utóbb mindenképp fogyasztást generál, ami vagy az exportot csökkenti, vagy az importot növeli, és még inflációgerjesztő hatása is van.

A külföldről érkező pénz nagyon jót tesz ugyanakkor az ingatlanpiacnak. A lakások kereskedelme jellemzően magánszemélyek között zajlik. Aki lakást vesz, az gyakran egy másik lakás árából fedezi a vételárat, amit előbb el kell adnia, és aki megvenné, az ugyanilyen helyzetben van, és így tovább. Ezt a láncot csak az tudja megszakítani, ha valaki befektetőként jelenik meg, és azonnal fizet, márpedig a külföldiek általában ilyenek.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek